A többségi társadalom és a cigányság együttélésének problémáiról

Az ország megint Gyöngyöspata nevétől hangos: most éppen a Jobbik jelöltjének polgármesterré választása miatt. A felhördülésnek van alapja, hiszen annak a pártnak a jelöltje győzött, amelynek elnöke a cigányok és a többségi társadalom közötti konfliktusokat többek között úgynevezett „közrendvédelmi táborok” létrehozásával kívánja megoldani. Magyarul gettóba zárná a szerinte veszélyes elemeket. Pedig emberibb példáért nem kell messzebbre menni: Gyöngyöspatától csupán száz kilométerre van egy, a pataihoz hasonló adottságokkal bíró falu (a lakosság 10 százaléka roma), ahol cigány és nem cigány között láthatóan nincs különbség, békében élnek egymás mellett, és ehhez sem önjelölt csendőrökre, sem táborokra, sem harsogó „szebb jövőt!”-re nem volt szükség. A szebb jövő Hejőkeresztúron már elkezdődött.

És hogyan fest ez a jövő? A keresztúri általános iskolában együtt tanulnak romák és nem romák, az odatévedt látogató pedig első látásra nem tudja megmondani, ki a jó és ki a rossz tanuló, kinek munkanélküliek a szülei (sokaknak), és hogy kivel vannak magatartás-problémák (az átlagosnál jobb a helyzet). Csak élénk, a tanórákon két nappal az évzáró előtt is aktív és lelkes diákokkal találkozni. A gyerekek szociális hátteréről és tanulmányi eredményeiről magam is csak úgy szereztem tudomást, hogy az iskola igazgatója mesélt róluk. Így tudtam meg például, hogy a 7. osztályban a sok jó tanuló mellett csak egyetlen kitűnő tanuló van: történetesen egy cigány fiú. Ezeknek a gyerekeknek nem kérdés, hogy ki cigány, hogy kinek milyen családi háttere van, és mi a családneve. Csak az számít nekik, hogy a szünetben egy gyors partiban leverjék az osztálytársukat sakkban, vagy hogy dámában ők képviselhessék Magyarországot a következő európai bajnokságon. Az ambíció az eredményekben is megmutatkozik: tavaly különböző versenyeken táblajátékokban 32 aranyérmet szereztek a hejőkeresztúri általános iskola diákjai.

Ha az olvasó azt gondolja, hogy az iskola igazgatója, Kovácsné Dr. Nagy Emese összegyűjtötte a környék összes tehetséges cigány és nem cigány gyerekét, csalódnia kell. A három szomszédos falu által közösen működtetett IV. Béla Általános Iskola tanulóinak 72 százaléka hátrányos helyzetű, 10 százaléka állami gondozott és 8 százaléka sajátos nevelési igényű. A messze földön híressé vált sikert a Stanford Egyetemen kidolgozott és Hejőkeresztúron a 11 éve bevezetett módszerrel érték el. Lényege – erősen leegyszerűsítve – az interaktivitás: az elmélet hívei szerint a kommunikáció fejleszti a gyermekek képességeit, ezért a tanórák 20 százalékában csoportmunkában és azon belül is – a képességbeli különbségeket kompenzáló – differenciált feladatkiosztással kell dolgozniuk. A metódus tehát kifejezetten heterogén csoportokban működik, lévén a gyerekek végső soron egymástól tanulnak. Ezért első lépésként a deszegregált iskolákat kell az érintett települések döntéshozóinak létrehozniuk. A hejőkeresztúri iskola már 1990-ben is vegyes volt (27 százalék volt a roma diákok aránya), de mostanra a cigány tanulók aránya 50 százalékra emelkedett. És az arányok változása kivételesen nem annak köszönhető, hogy a nem cigány szülők elviszik gyerekeiket az iskolából, sőt ennek ellenkezője történik. Viszont a hatékonyabb beiskoláztatásnak és az iskola népszerűségének köszönhetően egyre több roma gyermek vesz részt az oktatásban.

Az iskola eredményesség és békéje az egész településre átragadt. Hejőkeresztúr sikerének titka (a Hódmezővásárhelyéhez vagy Nyíregyházáéhoz hasonlóan) annak felismerése, hogy az együttélés konfliktusa nem vagy csak rövidtávon kezelhető rendészeti, illetve szociális kérdésként. A megoldás kulcsa az oktatásban rejlik, mert csak így lehet hosszú távon kiegyenlíteni az esélyeket, és így lehet csak megakadályozni, hogy az elhibázott szociális rendszerből újratermelődő feszültség állandóan rombolja a közösséget.

Világos, hogy ha holnap egy település vezetője vagy egy iskola igazgatója úgy dönt, megkísérli adaptálni a Stanford-módszert, legalább 4-5 év, mire annak eredménye a diákok tanulmányi eredményein megmutatkozik. (Jóllehet 3 hónap után csökkennek a fegyelmezési problémák, 6 hónap után a hiányzás is csökken, és végül ez vezet a tanulmányi eredmény javulásához is.) És az is világos, hogy még minimum 10 év, mire mindennek munkaerő-piaci hatása is mutatkozhat. De ez épp azt jelenti, hogy nincs elvesztegetnivaló idő, mert egyelőre nincs más modell, amely hosszú távon a megoldás reményével kecsegtetne. Érpatak – egyébként nyíltan szálasista – polgármestere rendészeti eszközökkel szorította vissza a bűnözést, azonban nem adott választ a kérdésre: hogyan lesz a cigány lakosságnak képzettsége és végül munkahelye? Hejőkeresztúr példája azt mutatja, hogy van fény az alagút végén, és létezik egy olyan Magyarország, ahol nem a félelem, hanem az értelem tartja össze a közösséget. Talán ilyen is lehet a nemzeti együttműködés rendszere.